Útrakelés
Megparancsoltam, hozzák elő az istállóból lovamat. A szolga nem értett. Magam mentem az istállóba, megnyergeltem a lovam, nyeregbe szálltam. Távolból trombitahangot hallottam, megkérdeztem a szolgát, mit jelent. Nem tudott semmit, nem hallott semmit. A kapuban feltartóztatott, és megkérdezte: - Hová lovagolsz, uram?
- Nem tudom - mondtam -, csak innen el, csak innen el. Örökké innen el, csak így érkezhetem célomhoz.
- Ismered tehát célodat? - kérdezte.
- Igen - feleltem -, hiszen mondottam: "Innen el", ez a célom.
- Nem viszel eleséget se magaddal? - kérdezte.
- Nincs rá szükségem - feleltem -, ez az út olyan hosszú, hogy éhen halnék, ha útközben nem kaphatnék valamit. Nem vihetnék annyi eleséget, hogy kitartson. Hiszen, szerencsére, roppant út ez valóban.
Tandori Dezső fordítása
Franz Kafka egyébként.
