Aaaa, de beteg filmet láttam tegnap. Szóval a Taxidermia. Olyan, hogy megnéztem, és utána komoly sokkban voltam még egy jó félórát. Tennék be Youtube! linket, de most nincs kedvem vagdosni a filmet, meg hirtelen nem is tudom, hogy melyik jelenetet tegyem be. De azt hiszem, akármennyire is találja sok ember undorítónak és visszataszítónak ezt a filmet, sőt, a legtöbb egyenesen nézhetetlenül betegnek, mégis van valami fanyar groteszk színezete az egésznek. És a legfurább ebben a groteszkságban, hogy olyan fájóan ráismerünk néhol a XX. századra benne... Próbálhatják velünk megértetni mi a groteszk, de szerintem ez az. Nagyon az. És én ezzel értettem meg. Na, de nem ajánlom senkinek, mert a végén még én leszek a beteges lelkű ember, hogy ilyeneket nézek. Továbbá nem lett a kedvenc filmem, meg ilyenek. Csak mély nyomot hagyott bennem.

Ez viszont jó zene, és talán még letölteni is érdemes.

Hollywoodoo - Erdő

" Bújj még közelebb, kérlek
Hadd lássam a szép szelíd arcod
Hogy félsz itt kint a sötétben
Ha a fákat nevetni hallod
-Szellem jár a régi fák közt még
-Bújj még közelebb, kérlek
Hogy halljam a remegő hangod
Csillog a könny a szemedben
Ha a fákat nevetni hallod
-Szellem jár a régi fák közt még
-Nem hall, nem lát, nem mesél
Az erdő hallgat mélyen
Nem hall, nem lát, nem mesél
Nincs miről beszéljen"


Julcsi kérdésére válaszolva, hogy hogy telik a szünet, így:
Na nemtom, hogy mennyire merüljek bele a saját életem bemutatásába, kevés ember látja át, legkevésbé talán én. De kicsit írok arról, hogy milyen volt ma, aztán majd kiadom, és elnevezem életrajzi jellegű könyvnek. És viszik majd mint a cukrot. Miért? Mert középszerű, átlagos lenne, másoknak teljesen érdektelen dolgok lennének benne, mostanában meg nagy sikere van az ilyeneknek. Kérésre ki is fejtem ezt a véleményt, de addig megtartom magamnak. Mondjuk akkor jogos a kérdés, hogy miért írok blogot, hiszen 1:másoknak teljesen érdektelen dolgokat tartalmaz 2:ráadásul még divat is lett, azt meg nem szeretem. Íme, itt a válaszom: csak. Nem tetszik, nem kő olvasni jó? Jobb, mintha iwiwen "fosnám össze az üzenfőlatat"... Ugye Potyi.

Ja és akkor a mai nap. Tökjó, elterveztem, hogy meg fogom csinálni az irodalomtételeket, amik fel lettek adva, addig el is jutottam, hogy szép rendet csináltam az íróasztalon. Aztán ennek annyira örültem, hogy fel is jöttem netezni, és nem találtam semmi érdekeset, de azért egy csomót lógtam rajta, és utána már nem volt kedvem irodalmat csinálni, ezért inkább kiültem otthon a lépcsőre, és élveztem a jóidőt. Közben könyvet olvastam, mert végre egy csomó idő után találtam valamit, ami leköt. Pongrátz Gergely Corvin Köz, 1956 a könyv címe, a cím magáért beszél, nem részletezem, hogy miről szól. Aztán délután csináltam pár matek feladatot, mert az jobban érdekel, mint az irodalom, 3ra meg kimentem focizni Kossuthra, és ott is voltam 6ig, és hazaértem, és ettem, és aztán még megnéztem egy filmet, de most csak egy könnyedebbet, nehogy megfeküdje a gyomrom. Ja, még egyet COD2-ztem a neten. És most itt vagyok, blogot írok a semmiről.

De amiről tudnék, azok csak ilyen kis semmitmondó mozzanatok, szinte jelentéktelenek, de annyira szeretem őket, szinte le se írhatóak, olyan jelentéktelenek. Mint például hogy ma megint tavasz illata volt a világnak, és ez olyan jóleső érzéssel tölt el újra és újra. Vagy hogy 6 óra volt, és még világos volt.

Hú, most beszéltem a Zolival, holnap 9 órakor indulás Prágábaaaa!!!!! Arról meg majd teszek fel képeket.

És most újra fogalmazódik a fejemben egy jó kis kétperces álom-egyperces novella-látomás, de még nincsen kész. Mint a könyvem, amit elkezdtem ugye írni, de nem készül el, és most már nem is fog... Lehetett volna címe Végtelen történet, vagy valami, de véges lett, és szar véges, olyan Andersen-mese véges, azt meg utálom.

Na ez most így nagyon fos lett, már legközelebb tényleg meg kell erőltetnem magamat, mert színvonaltalan kezd lenni ez itt.