qd

Mostanában tényleg minden benyesős sztorim így végződik, hogy "... és másnap meg mentem dolgozni". Ma is az voltam, nem is kicsit, de jó volt, vasárnap délelőtt jó dolgozni. Kb ilyen lehetett ezelőtt 80 évvel az élet. Jön félóránként egy vevő, annak megírom a papírt, azonkvül meg csak napozok, nézek ki a fejemből, járok körbe-körbe, néha megsimogatom a cicát, eltelik 10 perc, napozok megint, rejtvényt fejtek, olvasom az újságot, megint eltelik 10 perc és ez így megy megállás nélkül... ha az ember még másnapos is, akkor olyan belassult élménye lehet, mint az állat. Ha már nagyon unom magam, próbálok fejben blogot fogalmazni, de ez nem nagyon megy, mert olyankor mindig elkalandoznak a gondolataim.

Tegnap négy különböző helyen voltam "vizet inni" :D

Na, most nem tok írni semmi értelmeset, látszik hogy mi? Ja! Látszik hogy most nem működik az agyam.

Ráadásul ilyenkor kell három tételt csinálni irodalomra, de nem érdekel, leszarom magasról! Megcsináltam a Csokonaisat, a Homérosz majd ráér holnap, úgyis csak 10re megyek, reggel majd átnézem. Ma eszembejutott, hogy ha van valami, ami miatt tök el fogok távolodni az irodalomtól, akkor az pont az érettségire készülés... Nah mindegy.

Áhh, most ez nem megy nekem, úgy látszik a másnaposság elvitte az összes ihletet. Nem számít.

Ja, tegnap Kulacsban szólt ez a szám, és erről eszembe jutott az Ákos-féle feldolgozás, ami annyira jó, hogy talán jobb mint az eredeti. Le is töltöttem ma, meg is hallgattam, és nem is qd lennék, ha nem kerestem volna hozzá valami fotót. ami talán még illik is hozzá. Na ezt tényleg nem tudom. Azért kiteszem ide.

summer lovin by *CDcrew on deviantART

Edda : Hűtlen

Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserû könnye arcát mossa.

Arra gondol, õt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívébõl.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívébõl.

Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden múltját.

Ment a hûtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy õ már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívébõl.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívébõl.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívébõl.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívébõl.