qd

Ha már bevettük a mindentudást ígérő piros kapszulát, csak várjunk... várjunk... és várjunk... nemsokára jön a plasztik boldogság. És minden jó lesz. Pillanatok kérdése, és eljön a "pillanat", így szóismételve. Ilyen érzés:

Lassul a világ körülötted; a réten az eldobott gallyért ugró kutya lelassul a levegőben, mint anno Neo a mátrixban, a vízipisztollyal játszó gyerekek sikongatása lassított hörgésbe csap át, mint amikor a lemezjátszó elromlik, és a repülő muzsika szánalmas vonyítássá változik. A sportoló kővé dermed, miközben mellkasa a célszalaghoz ér. A tűzijáték ezer csillogó, rikitó részecskéje a robbanás pillantában lemerevedik, a horgász arcára ráfagy az elégedett félmosoly: "kapás van". Kapás van, kedves barátom! Most, hogy így megnyomtad ezt a képzeletbeli Pause gombot, nagy levegőt véve nézz csak körül! Vizsgáld meg a világot! Simítsd meg a kutyát, csodáld meg minden egyes cseppjét a vízipisztolyból kilövellő víznek, a sportoló pattanásig feszült izmait, az erek kidomborodó hálózatát a testében... ússz a tűzijáték fényében, figyeld meg, hogy játszik ez a fény a tömeg arcain, s erre a rengeteg sötét, ugyanolyan arcra a fény miként vetít ezer egyéni, apró örömet, boldogságot. Tekinteted vezesd végig a horgász elégedett, diadalittas boldogsággal teli arcától a megfeszült damilon keresztül a riadt, életéért küzdő halacska utolsó rezdüléséig. És most vedd elő képzeletbeli fényképezőgéped, csinálj egy csoportképet a boldog világról! Miért? Ezekben a félmosolyokban, feszült izmokban, vízcseppekben, szín-játékokban és színjátékokban rejlik a boldogság... hogy minek ezt rögzíteni? Nyomd meg a playt! A bot leesik, a vízcsepp szétfröccsen,  a célszalag elszakad... a tűzijáték fénye elmúlik, s nem marad, csak egy emlékkép a sok sötét, azonos fejben. S nem emlékeznek rá, csak arra, hogy volt valami, de nem is tudják, csak érzik, de nem beszélnek róla... S a hal? A hal nem érdekel senkit, nemde? Úgyis a víz alatt van, nem látja senki, nem is érdekel senkit...

S amikor már az összes kimerevített pillanat elmúlik a világból, Te, a modern kori Mephisto, előveszed a zsebedből a megsárgult boldogság-képeket, s megmutatod az embereknek, hogy létezik ez is... azért, hogy emlékezzenek: amikor a Föld egyik felén nappal van, akkor van a másikon éjszaka. S az éj és nappal az örök rendelés szerint váltja egymást.

A hal is néha megmenekül, néha nem.