Egy alkalommal amikor jöttünk haza partiról vonattal, kitaláltuk a kétperces álom műfaját. (Örkény egyperces novellái után szabadon... ehhh) Lehetett vagy fél 6, senki nem aludt lassan 24 órája, elég lett volna, ha állva nekitámasztanak minket valamihez, ami egy helyben marad, ha nekitámasztódunk, és mi már alszunk is. De ugye akkor kell a legjobban, amikor nem lehet - EZT IS. Mert ha elalszunk, fenn maradunk a vonaton. Ezért találtuk ki a kétperces álmokat. Az analógia nagyon egyszerű: ülsz a vonaton, lehajtod a fejed, hagyod, hogy azok az igazi jó MÁV kocsik álombaringassanak, és szinte kettő ilyen vonatkisikláshoz hasonló élménnyel felérő ringatás után, már alszol is, és ÁLMODSZ!!! Mindenről! Ami groteszk, abszurd (érettségire készülés rulz) az mind megjelenik ebben a képlékeny állapotban. Olyan emberekről álmodsz, akikhez senki nem köt, vagy épp olyanokról, akikhez minden, élethelyzetekről, amire még.... "álmodban se" gondolnál. Pedig ott is. főleg ott. Aztán egyszercsak, valahonnan az álom ködén túlról megszólal egy hang, hogy nem szabad aludnod, különben... különben nem lesz semmi, de mégis visszarángat az a valami. És miután visszarángatott, elmondod a melletted ülőnek, mit álmodtál, jót röhögtök, ekkor pedig a melletted ülő "utazik" egyet.

Így keletkezett a kétperces álom műfaj. Akármikor lehet játszani, de a leghatékonyabb, ha legalább 20 óra ébrenlét előzi meg, ezen kívül pedig bizonyos alkoholtartalmú italok bevitele ajánlott. Nem kell részegnek lenni, jön ez enélkül is!

Szóval ilyen kétperces álmokról lesz szó a kétperces álmok rovatban.

(u.i.: a Szögletben pedig megtanulhatnák, hogy a a VADÁSZ, az vörösbor és kóla, nem pedig "MIT KÉRTÉ'?")